[ Pobierz całość w formacie PDF ]

a mqvészi ipart is rendkìvül fellendìtette s
az emberek tìzezreinek adott kenyeret. Mikor
88
azonban a fényqzés és a pazarlás már telje-
sen elfajult, amikor ha néhány tìzezernek ju-
tott is kenyér, de millióknak és millióknak
már nem, akkor természetesen kitört a leg-
brutálisabban a reakció s egy Qrületes forra-
dalom képében rombolt és gyilkolt éveken át.
S érdekes, hogy az a sok gáláns dáma és
lovag, amikor bebörtönözték Qket, továbbra
is a gáláns szalónéletet kultiválják, ott is
megQrzik kedélyüket, társaságbeli szokásaikat.
Amiképen egy régi szellemes mondás szerint
a nagy földrengésekkor, amikor házak omol-
nak össze, néha teljesen épen marad egy kis,
törékeny porcellánfigura, avagy egy cserép
virág, aképen marad érintetlen abban a nagy
összeomlásban az Q gáláns szellemük, amikor
a St. Pélagie börtönben mqkedvelQ szìnielQ-
adásokat rendeznek, melyeken a hìrhedt hó-
hért, Fouquier Tainvillet is kifigurázzák. Ép
úgy bókolnak egymásnak, ép úgy költik és
szavalgatják a madrigálokat, rendeznek chara-
deokat, tudományos vitaestélyeket, mulatnak
társasjátékokkal, énekelnek, táncolnak, kár-
tyáznak. S közben számtalanszor elQfordul,
hogy épen a kártyaasztaltól, avagy a táncban
valakit a párjától hì el a hóhér, jelentve:
madame, menjünk, most ön következik. Rö-
vid bók és búcsúintés a többieknek és 
máris száll fel a hóhértaligára, a többiek
89
pedig szórakoznak tovább, hiszen mindegy,
valamennyiüknek már csak rövid ideig tart.
S megható, hogyan szeretik egymást; aki
kissé hiányosabb toiletteben került be, annak
összevarrnak valamit az egymáséból, kinek
arcfestéke, púderje elfogyott, kap a másiktól,
kinek még talán van egy fél dobozzal; segì-
tenek egymásnak öltözködni, a frizurát fel-
tornyozni; varrnak, foldoznak egymásra, ru-
hákat alakìtanak át, a börtön egyetlen kút-
jánál mosogatják a fehérnemqket, a beteget
végtelen szeretettel ápolják, s mindegyikük
pedánsan vigyáz a gáláns formákra, úgy be-
szédjükben, mint öltözködésükben és egész
magaviseletükben. Valóban: ezek tudtak szé-
pen élni, de tudtak szépen meghalni is.
Mária Antoinette, mikor a vérpadon vélet-
lenül rálép az egyik hóhérlegény lábára, azt
mondja neki: Pardon, uram, remélhetQleg
nem okoztam önnek fájdalmat! . . .
S mindez a sok nemes és szép érzés sorra
elpusztul a guillotine alatt, s ez az Qrület tart
évekig, mìg végre a szörny önmagát felfalja.
A rémuralom véget ér, az elmenekült elQ-
kelQbb urak, dámák és ifjak visszatérnek
Parisba s ott az úri fiatalság, a hìres mus-
cadinok (mosusz-illatúak, ìgy nevezte el Qket
a csQcselék), avagy más névvel az incroyable-ok
(mert sqrqn használták azt a szót: ez  hihe-
90
tétlen ), még másképen pedig jeunesse dorée,
 ólmos botokkal felfegyverkezve, kibotozza a
csQcseléket az utcákról, a kávéházakból, a
szìnházakból, az elfoglalt magánlakásokból,
ott ütik-verik a jakobinusokat ahol érik; a
Marseillaise éneklését betiltják, már van új
nemzeti daluk is, a cìme:  A nép ébredése .
Szóval rendet teremtenek, melynek hìrére
visszatérnek a gáláns dámák is, s Beauharnais
Josefin, Mme de Tallien, Mme Rècamier és
Mme de Staël már megnyithatják szalonjukat.
Joséphine Beauharnais  késQbb Napóleon
felesége  és Mme Tallien a rémuralom
napjait egy közös börtöncellában töltötték s
ott nagyon összebarátkoztak. Mind a kette-
jük szalonját sqrqn látogatta az akkor még
tábornok Bonaparte. Órákat töltött a társa-
ságukban; egy ìzben Mme Tallien kezét meg-
ragadva, mint valami jós  akkoriban nagy
divat volt a jóslás  több mint egy óra
hosszat jósolgatott neki a tenyerébQl. Mme
Tallien szalonja elsQsorban politikai szalon
volt. Egyik levelében maga ìrja:  Múltkori
ban estére meghìvtam a különféle politikai
pártok vezetQit. Félve attól, hogy vacsora
közben majd hajbakapnak és a tányérokat
vagdossák egymás fejéhez, az utolsó pilla-
natban hirtelen felugrottam a helyemrQl és
poharamat magasra emelve tósztoltam: Uraim,
91
legyen feledve a rémuralom, bocsássunk meg,
kik megbántottak, minden francia fogjon
össze! Erre azután lecsendesedtek s engem
mint  Notre Dame de Thermidort ünne-
peltek .
Mme Tallien ezen az estélyen mint a
bölcseség istennQje volt öltözködve. Ott volt
Talleyrand is, Mme de Stael, Beauharnais
Jozefin és még sok más kiváló dáma.
Dacára Tallien nagy politikai befolyásának,
as elegáns világban mégis a Mme Récamier
szalonja kedveltebb. A ház úrnQje meghatóan
bájos jelenség, nagyon szép fiatal asszony és
 teljesen megközelìthetetlen. Ágost porosz
herceg évekig hasztalanul ostromolta szerel-
mével, Napoleon is mindent megpróbált, hogy
a kegyébe jusson. Egy alkalommal nagy ud-
vari dìsz-ebédre hìvja meg s maga mellett tart
fenn helyet a számára, de Récamier asszony
nem fogadja el a meghìvást. Máskor Fouchét,
a ravasz rendQrminisztert küldi hozzá, azzal
az izenettel, kérje udvarhölggyé való kineve-
zését, mert:  úgymond a császár érzi,
mily jótékony befolyással lenne reá egy ilyen
hozzáméltó, nemeslelkq nQ közelléte .
Récamiert nem szédìti meg ez sem, nem
akar Maintenon féle szerepre vállalkozni, s
kereken elutasìtja Fouchét. Napoleon ekkor
annyira megharagudott rá, hogy tönkrement
92
urának, Récamier bankárnak, egymillió frankos
kölcsönét megtagadta s ezzel Qket a romlásba
vitte,  mondván:  olyan üzletembernek,
aki évi háztartására 600.000 frankot költ, nem
ad egy soust sem .
Igaz, kezdetben jól éltek, de késQbb, bár
összehúzódva, szalonja akkor is a legtekin-
télyesebb és a legkedveltebb volt. Az egész
lényét átható ártatlanság és lelki tisztaság
természetességével, minden feszélyezettség nél-
kül vezeti vendégeit a hálószobájába, ahol a
kisebb fogadásokat tartja, s ha a hely szqk,
a képekkel dìszìtett kis fürdQszoba is sorra
kerül,  ilyenkor a kádat felfordìtják s egy bár-
sonytakaróval lefödve, ülnek reá,  a legkivá-
lóbb vendégek is, kik közt több uralkodó és
fejedelmi herceg is megfordul; gyakori vendég
a párizsi diplomáciai kar, melynek tagjai a
messze világba viszik hìrét az úrnQ rendkìvüli
bájának és mqveltségének. Napóleon, akinek
Fouché és kémei mindig referáltak a Récamier-
estélyeken megjelentekrQl, egy ìzben dühösen
kiált fel:  hát mi ez, már az egész állam-
tanács ennél az asszonynál ülésezik . 1803-ban
egyszerqen betiltja Récamier estélyeit. S a
pompás szalon egyelQre elhallgat, az úrnQ
Coppet-be  a genfi tó partjára, legjobb ba-
rátnQjének, Necker volt pénzügyminiszter
leányának, a hìres Mme de Staelnek a kas-
93
télyába  kap meghìvást, s ez a két oly ellen-
tétes természetq nagy szellem, az oly végte-
lenül nQies Récamier és az erQszakosságig
férfias Mme Staël megható barátságban tölte-
nek itt  ugyancsak folytonos szalónélet
közepette, az ott sereg számra vendégül látott
ìrók, költQk, szìnészek és zenemqvészek társa-
ságában  hosszú hónapokat. A legpompá-
sabb s a legüdìtQbb szórakozása ennek a
társaságnak Mme Récamier klasszikus mqvészi
tánca, amirQl azt ìrják, hogy páratlan a világon.
Napóleonnak a bukása után ismét meg-
nyitja a párizsi szalonját, hová az Q világ-
hìrétQl vonzatva, a régi ìró-mqvésztársaságon
kìvül, odajárnak Wellington, Canova, Metter-
nich, Humbold Sándor, kiket az úrnQn kìvül
Chateaubriand és Benjamin Constant szelleme
mulattatnak.
Madame de Stael, Napoleon legbátrabb és
legádázabb ellensége, aki merte Napóleont
legdicsQségesebb napjaiban is támadni, s aki-
nek Récamier-vel vetekedQ szalonjából a maró
gúnyq epigrammák szálltak Napoleon felé, a
legkitörQbb örömmel fogadja Napoleon buká-
sát,  mint ahogy örül annak az egész akkori
Európa  sa nagy lidércnyomástól felszaba-
dulva a gyQztes fejedelmek és diplomatáik a
bécsi kongresszusra gyqlnek egybe . . .
* * *
94
1814 QszétQl, 1815 tavaszáig tart a kon- [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • thierry.pev.pl
  •