[ Pobierz całość w formacie PDF ]

zethetsz bennünket a toronyszobába  mondta nevetve.
Lelkében azonban sóvár vágy ébredt. Bárcsak sikerülnie rábukkannia
a várbörtönre, és eltüntethetné benne a gQgös hercegnQt!
A saroktorony lépcsQjén egészen a torony teraszáig felmentek. Linda
körbejáratta a tekintetét. Ha létezik a tömlöc, akkor csakis a toronyban,
vagy a hozzá kapcsolódó északi szárnyban lehet, mivel a vár többi része
romos. Felfelé jövet a lépcsQn közvetlenül Berty mögött haladt, és gyq-
lölettel nézte karcsú alakját.
A lány odafent mellette állt, és a mellvédre támaszkodott.  Csak né-
hány követ kellene meglazítanom, és kizuhanna  gondolta Linda.  És
akkor minden jóra fordulna.
A kövek azonban szilárdan álltak a helyükön. Berty a kilátásban
gyönyörködött, és még csak nem is sejtette, miféle gondolatok foglal-
koztatják a mostohaanyját.
Steffi néninek elQbb ki kellett fújnia magát, csak utána élvezhette a
kilátást.
 Álomszép!  mondta áhítatosan.
Linda komor, tépelQdQ arccal álldogált a többiek mögött.
XI.
Ralf megvette Bertynek a hátaslovat, és Linda titkolt bosszúságára
sokszor lovagoltak ki együtt. Az ifjú Warteggné ilyenkor rosszkedvqen
kódorgott az udvarház környékén. Steffi néni a legszívesebben a veran-
dán üldögélt kézimunkával vagy könyvvel a kezében.
Linda egyik nap megint felment a várromhoz, ezúttal egyedül. A
tömlöc után kutatott, de nem találta. Az egész építményt bejárta, és arra
jutott, hogy tömlöcnek a saroktorony és az északi szárny között kell
lennie, ha egyáltalán létezik. Lassan elindult fel a saroktoronyba, s köz-
ben a falakat vizsgálgatta. A toronyszobába vezetQ lépcsQ alján megállt.
Egy nyíláson át besütött a nap, és a szokottnál jobban megvilágította a
helyiséget. Linda hirtelen észrevette, hogy a lepergett vakolat egy he-
lyen egyenes vonalat ír le, olyat, mintha ajtó lenne mögötte. Végigtapo-
gatta, de semmit nem talált.
Lábujjhegyre állt, hogy elérje az ajtó felsQ szélének látszó vonalat,
ám nem járt sikerrel. Tanácstalanul körülnézett, és meglátta, hogy a
falból kiáll egy nagyobb kQ. Nem sejtve, mi célt szolgál, nyugodtan
rálépett, hogy közelebb kerüljön az elérni kívánt részhez. Alig tette
azonban a lábát a kQre, az engedett a nyomásnak, és süllyedni kezdett.
Linda ijedten leugrott róla, és egyszer csak azt látta, hogy egy ajtó nyílt
ki elQtte, éppen ott, ahol a keskeny rés körül letöredezett a vakolatréteg.
Miután megint szilárdan állt a lábán, diadalmasan belesett a tátongó
nyílásba. Szíve a torkában dobogott.
 A várbörtön!  mondta megborzongva, mégis fellángoló örömmel.
Várt kicsit, és erQsen fülelt, de nem hallott zajt a lépcsQ felQl. Odalé-
pett a nyíláshoz, lekémlelt a sötétségbe, aztán letérdelt, és benyúlt a
rejtélyes helyiségbe. Oda, ahol a padlónak kellett volna lennie, ám keze
a semmiben tapogatott.
Tágra nyílt szemmel kémlelte a mélységet, de semmit nem látott,
csupán egy végtelen kürtQt. Úgy sejtette, egészen mélyre, a vár alapkö-
veinél is mélyebbre nyúlik alá a hegybe. Próbaképpen ledobott egy kis
vakolatdarabot. Feszülten figyelt, de nem hallotta koppanni.  Nagyon
mély lehet az üreg. Aki gyanútlanul belép ide, és lezuhan, az soha többé
nem kerül elQ  állapította meg magában.
Nem sejthette, hogy a kürtQ mindössze két emelet mély, az alján pe-
dig vastag szénaréteg fekszik, és abban ért hangtalanul földet a kis da-
rab vakolat.
Linda alaposan megvizsgálta az erQs, vakolattal álcázott ajtót, majd
lassan becsukta. Minden hibátlanul mqködött, a kQ visszafordult eredeti
helyére a falba. Most a követ is alaposabban szemügyre vette. Ha csu-
pán a kezével nyomta meg, nem engedett, amikor azonban ismét rálé-
pett, és teljes súlyával ránehezedett, hang nélkül befordult a résbe, és
kinyílt az ajtó.
Kis ideig bénultan állt, s a szeme úgy villogott, mint a prédára lesQ
ragadozóké. Hirtelen, saját gondolataitól elborzadva, megfordult, és úgy
rohant le a lépcsQn, mintha önmaga elQl menekülne. Lefutott a hegyrQl,
és csak akkor állt meg, amikor már látta az udvarházat. Nyugalmat erQl-
tetett magára, és lassan elindult az épület felé.
Steffi néni, aki egy karosszékben üldögélve horgolt a verandán, mo-
solyogva felnézett, amikor meglátta.
 Lankwitzné épp az imént hozott egy tál Qszibarackot. Láttál már
ilyen csodálatos gyümölcsöket, Linda?  kérdezte.
A fiatal nQ fáradtan lerogyott egy székre.
 Most nem kérek. Talán majd késQbb.
 Sétálni voltál?
 Igen, az erdQben  válaszolta Linda, és sápadtan, lehunyt szemmel
hátradQlt.
 Úristen, Linda, hiszen te holtsápadt vagy! Rosszul érzed magad?
A szépasszony nagy nehezen elmosolyodott.
 Nem, csak elfáradtam. Nagyon messzire elsétáltam, majdnem az
égervölgyig.
 Akkor fújd ki magad! Elvégre te is pihenni jöttél ide, nem hegyet
mászni.
Linda kisimított egy szQke tincset a homlokából.
 Kifújom magam, és minden rendben lesz megint. Ralf és Roberta
visszajöttek már?
 Nem, még nem.
 Szerinted helyénvaló, hogy gyakran lovagolnak ki kettesben?
 Miért ne lenne az? Egyikük sem olyan, hogy felügyelet kellene
melléjük. Meg aztán itt nincs senki, aki megszólná Qket.
 Te is észrevetted, hogy valami szövQdik közöttük? Nekem szilárd
meggyQzQdésem, hogy ez szerelem.
 Én is azt hiszem, hogy szívbQl szeretik egymást. Mintha egymás-
nak teremtették volna ezt a két szép, jólelkq és egészséges embert. Von-
zalmukból csakis jó sülhet ki. Semmi nem választja el Qket, van pénzük,
vagyonuk, és a házasulandó kort is elérték már. Ralf egyedülálló férfi,
aki senkinek sem tartozik számadással. Berty hamarosan nagykorú lesz,
s utána akkor is férjhez mehet, ha az apja esetleg nem értene egyet a
választásával. Bár nem hiszem, hogy kifogása lenne ellene.
 Biztos vagy ebben?  kérdezte Linda gúnyosan.
Az idQs hölgy komolyan nézett unokahúga szemébe.
 Kedves gyermekem, a férjednek csak akkor lehet kifogása, ha te
rossz fényben tüntetted fel elQtte Ralfot. Ám akkor majd én szólok az
érdekében. Tudom, hogy jó ember, aki boldoggá fogja tenni a feleségét.
Kevés a hozzá fogható férfi. Ha rajtam múlik, Ralf és Berty között sen-
ki nem szíthat viszályt. Ezt jól jegyezd meg magadnak!
Steffi néni még soha nem beszélt ilyen komolyan az unokahúgával.
Linda kerülte a tekintetét, és összeszorította a fogát. Lelki szemei elQtt
újra megjelent a várrom és a titkos vesztQhely. Ha Robertát elnyelné a
mélység, ott senki sem találná meg, legfeljebb akkor, amikor már késQ
lenne. És senki nem sejtené, hogyan került oda, ha...
EgyelQre visszarettent attól, hogy továbbvigye a gondolatot, de sza-
badulni sem tudott tQle. Senkinek sem árulta el, hogy megtalálta a vár-
börtönt. Arról sem beszélt, hogy egyedül odafent járt a romnál.
Egy darabig szótlanul maga elé meredt, ám aztán Steffi néni hirtelen
felugrott.
 Jönnek, jönnek! Nézd, milyen gyönyörq pár! Az Úr jókedvében te-
remtette Qket.
Linda tudta, hogy okosan kell viselkednie.
 Valóban, Steffi néni, szép pár  felelte mosolyogva.  Remélem,
boldogok lesznek együtt.
Az idQs asszony csókot nyomott unokahúga arcára.  Látod, Lin-
dácska, ezt már szeretem! Örülök, hogy jobb belátásra tértél.
Az ifjú Warteggné kedvesen üdvözölte az érkezQket.
 Az ember kedvet kap a lovagláshoz, ha nyeregben lát benneteket.
Ez azonban olyan fényqzés, amelyet én nem engedhetek meg magam-
nak.
Ralf leugrott a lóról, és gyengéden lesegítette Bertyt.
 Ha lenne szelíd, hölgyeknek való lovunk  fordult aztán Lindához
 , akkor megtanulhatnál lovagolni. Berty hátasa azonban túlságosan
temperamentumos egy kezdQnek.
Linda odalépett Berty lovához.
 Gondolod, hogy ledob, ha ráülök?
 Talán nem, de soha nem lehet tudni.
 Akkor Robertát is levetheti.
 Berty kitqnQ lovas.
 A legjobb lovasokat is érheti baleset.
 Akárcsak azt, aki gyalog jár.
 Számomra mindenesetre szóba sem jöhet a lovaglás. Ez is az elér-
hetetlen vágyálmaim közé tartozik, legalább is egyelQre.
 Vágyakban nálad soha nincs hiány.
 Így igaz! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • thierry.pev.pl
  •